A Solymárhoz sok szállal kötődő Jeney Erzsébet, a Solymári Gospel Fesztivál alapító-művészeti igazgatója, a Duna Médiaszolgáltató Zrt, kiemelt szerkesztője gondolatait szeretnénk megosztani most, nagypéntek délutánján.
„Hát itt a húsvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szívében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom.”
Tóth Árpád
Tóth Árpád sorai sokat mondóak, sokkal többet, mint amit első látásra a szavak üzennek. Élő emlékeket hívnak elő, szeretett hangulatokat, ízeket, illatokat, lelki, szellemi és gasztronómiai örömöket. És elgondolkodtatnak: hogyan is készülünk a húsvétra? Egyáltalán mit jelentenek nekünk, rohanó világukban az ünnepek? Meg tudunk állni egy pillanatra? Értékelni tudjuk az évszakok váltakozásaiban azt, hogy mindig van mire (kire) várnunk, hogy mindig közeledik hozzánk egy ünnep?
Azt hiszem, szerencsések vagyunk, ha tudunk készülni, várakozni a hétköznapokból kiemelő csodára, azokra a különleges napokra, amelyek gyerekkorunktól az elménkbe, a lelkünkbe ivódtak. Ezek közül a legszebb a karácsony után a szívet-lelket melengető tavaszünnep, a húsvét. Szól mindenekelőtt az emberfeletti áldozatvállalásról, az emberiségért vállalt önfeláldozásról, az értünk szóló örök szeretetről, róla, Jézusról, akinek minden nap van számunkra mondanivalója, s ha nyitott szemmel és füllel járunk, bizonyára meg is értjük azt. Jólesik gondolnunk Nagycsütörtökön arra, hogy az utolsó vacsora ma is él bennünk, mint a vendégszeretet jelképe, és hogy ezen a napon „Rómába mennek harangjaink”, hiszen ott gyászolják Krisztust, helyettük pedig nálunk a kereplő szól. Nagyon kevesen lehetnek, akik még emlékeznek a nagycsütörtöki Pilátus verés vagy égetés népi szokására. Egykoron ugyanis a templomokban a gyerekek éktelen zajt csaptak, verték a padokat, vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Sőt elterjedt nagycsütörtökön a virrasztás is, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott. Ám egyre közeledik Nagypéntek, Jézus keresztrefeszítésének gyásznapja, amihez számomra elválaszthatatlanul hozzátartozik a böjtön túl az, hogy este a televízió segítségével virtuálisan bekapcsolódok a Ferenc pápa által vezetett Keresztútba, (Via Crucis) amikor a római Kolosszeum környékét hatalmas tömeg járja vele végig, megindító, mindennél többet mondó élmény ez. Majd pedig a nagyszombati feltámadási örömhír a templomokban, amikor az orgona a nagy csöndbe belehasítva berobban az első taktusaival….leírhatatlan pillanat ez és folytatódik a közösségben megélt szeretettel az együtténeklős gyertyafényes körmenetben, az alig várt sonka megszegéssel, a friss hagyma illatával és a finom tojásokkal, aztán pedig a húsvét vasárnapi nagy családi ebéddel és sietve a piros tojások festésével, majd várakozással a locsolókra… mindez így együtt a néhány napba sűrített csoda.
Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok minden kedves solymári ünneplőnek, barátaimnak és ismerőseimnek.
Jeney Erzsébet