A februári könyvtoplista élén Umberto Eco: A rózsa neve című könyve végzett. A filozófus, regény- és esszéíró, pedagógus, forgatókönyvíró, műfordító professzor február 19-i halála sokakat ösztönzött arra, hogy elolvassák vagy újraolvassák legsikeresebb művét.
- Umberto Eco: A rózsa neve
- Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
- David Lagercrantz: Ami nem öl meg
- José Saramago: Vakság
- Ian McEwan: Szombat
- Agatha Christie: Halál a Níluson
- Charity Norman: Zuhanás
- Dragomán: Oroszlánkórus
- M. C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor
- Jean Sévillia: Zita, a bátor császárné
„A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit” – vallja Umberto Eco, aki pályafutását középkor-kutatóként kezdte – 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen.
Az igazi világhírt irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve című regényével nyerte el. Olyannyira, hogy az amerikai filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. „Meg akartam ölni egy szerzetest” – nyilatkozta szerényen Eco, amikor a motivációiról kérdezték. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény előtt is. A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból. A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény a nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino. Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot című könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat. Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is olvasható, többek között a Bábeli beszélgetések.
A rózsa neve súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimi, igazi nyomolvasás. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban?
A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. „Ki a tettes?” Ez a kérdés – figyelmeztet a regényhez írott „széljegyzeteiben” Umberto Eco.
A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a „tettesig” sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.