Fényes Lóránd: Amikor az eget fotózzuk, a múlt egy pillanatát mutatjuk meg

1003
Ádám teremtése – Az Oltár csillagkép híres objektuma Michelangelo mesterművét idézi elénk

A végtelen világűr és a csillagok káprázatos látványában merülhetett el a művelődési ház közönsége, Fényes Lóránd – solymári születésű asztrofotós – szombat esti előadásán és fotókiállításán. A „Varázslatos mesék” hangjait pedig az Equinox Septett szólaltatta meg, az előadást követően.

„Fényes Lóránd eredetileg természetfotós, de a csillagok is a természet részei” – kezdte megnyitó beszédét Mizser Attia, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára. – „A különleges égi alakzatokat bemutató fotók megmutatják nekünk a láthatatlant. A kiállítás azonban csak a jéghegy csúcsa, akit komolyabban is érdekel ez az izgalmas, varázslatos világ, annak érdemes felkeresnie Fényes Lóránd internetes oldalát, ahol igazi gyöngyszemek találhatók”– folytatta a főtitkár, majd méltatta Lóránd munkásságát, kitartását.

„Különleges hangulat nekem idejönnöm, hiszen iskolásként ebben a teremben harmonikáztam és táncoltam” – köszöntötte a közel 150 érdeklődőt Fényes Lóránd, a közvetlen és izgalmas egyórás előadás első percében. Elmondta, hogy a természet iránti szeretetét általános iskolai földrajz tanárának, Jablonkay Máriának köszönheti, majd meghívta a közönséget egy afrikai utazásra.
Lóránd két namíbiai expedícióján készült fényképek és érdekes, személyes történetek segítségével megismerkedhetett a solymári közönség egy csodálatos földrajzi környezettel, valamint a képek készítésének nem mindig zökkenőmentes folyamatával.

Megtudhattuk, hogy az asztrofotósok kedvenc helye Namíbia, földrajzi elhelyezkedése, alacsony népsűrűsége (ettől jóval kisebb a fényszennyezettség, mint Európában) és tengerszint feletti magassága (a kisebb légréteg miatt kevesebb a fénytörés) miatt.
Ismertetőt kaptunk az asztrofotózás időigényes folyamatáról és a távcső működéséről.
„A számítógéphez csatlakoztatott szerkezetet, egyszer nagyon pontosan be kell állítani, aztán időnként finomhangolni. Az északi pólusra van hangolva a távcső, amikor az ég elmozdul a távcső követi ezt és a fotózás máris kezdhető. Persze csak ha az időjárási viszonyok engedik, hiszen egy asztrofotós nem akkor készít képeket, mikor olyan kedvében van, hanem amikor ezt a körülmények lehetővé teszik. Egyrészt függ a Holdtól, mert a hold fénye mellett nem lehet fotózni, és nagymértékben függ az időjárástól. Amikor látszólag tiszta az ég, még akkor sem biztos, hogy fotózhatunk. Mindenki látott már olyat például, amikor pislákolnak a csillagok, ilyenkor sem lehet képet készíteni, mert az azt jelenti, hogy nagyon hullámzik a levegő és akkora nagyításban – amivel egy asztrofotó készül – ez már elmossa a képet.
Magyarországon egy jó fotóhoz 10–15 óra expozíciós idő kell, ezt megelőzi 10 óra tervezés és ugyanennyi időt lehet számolni az utómunkára is. Így évente maximum tíz fotó készíthető. Namíbiában – a kedvező környezeti feltételek miatt – egy expedíció alatt több kép készült, mint itthon egy évben.
A legtöbb felvétel sok ezer, de vannak olyanok is, amik millió fényévről érkező képet ábrázolnak. Amikor az eget fotózzuk, a múlt egy pillanatát mutatjuk meg, hiszen ezek az objektumok, ilyen formában ma már nincsenek fenn az égen”
– mesélte Fényes Lóránd.

A 20 képből álló, 5 év munkáját és több, mint 200 órányi expozíciót átölelő kiállítás március 10-ig tekinthető meg, a művelődési ház nyitvatartási idejében.

Az est második felében az Equinox Septett mutatkozott be, Márkus Tibor Mysterius Tales című új albumával. Barcsik Géza képei, a lemezbemutató koncertről:

_DSC0041 _DSC0018 _DSC0013 _DSC0007 (1) _DSC0032 (1) _DSC0029 (2) _DSC0025

_DSC0023 (2)