A grófnő látogatása Solymáron

1539

Nádasdy Borbála volt vendége a könyvtár péntek esti író-olvasó találkozójának. Balogh Istvánné könyvtárvezető írását adjuk közre a különleges eseményről.

A hosszú évtizedeket kényszerű emigrációban töltő grófi származású írónő 2015-ben végleg hazatért szeretett Magyarországára, és egyéni hangú, különös atmoszférájú, szeretnivaló könyveivel beköltözött a Kárpát-medencei magyar olvasók szívébe is: otthonra lelt kívül és belül. Február 19-én velünk, solymári olvasóival találkozott. Kíséretében volt – többek között – monsieur Jean Poyeton francia építész, aki csaknem fél évszázada Nádasdy Borbála férje, társa, támasza és aktív, elkötelezett cooperateure a magyar szellemiség külhoni népszerűsítésében, valamint a bel- és külföldön egyaránt ismert és díjazott Mészáros Géza festőművész, a család régi és közeli barátja.

Az író-olvasó találkozóra talán a szokásosnál is több érdeklődő jött el, és nem bánták meg: a vendég közel két órán keresztül anekdotázott, mesélt, gyónt fordulatos életének boldog és szomorú pillanatairól, könyveiről, terveiről és a magyarság közösen vallott értékeiről. A legszebb szeretet a haza szeretete: magyarnak lenni, és magyarnak maradni mindenáron! Harmadik könyvének mottóját Tollas Tibor emigráns költő „Gyöngyházbörtön” című verséből vette: „Szívet, vagy mundért cserélhet az is, / ki házat, hazát nem cserél, / de hű maradhat idegenben is, / kiben népe mostoha sorsa él.”

Nádasdy Borbála könyvei nem a lineáris kohézióra, nem a részek láncszerű összekapcsolására épülnek, hanem az élmények és emlékképek spontán megidézésére és elmesélésére. Stílusa gyakran az önmarcangolásig őszinte, nem ritkán humorban oldott, reménybe ágyazott mondatai a hűségről, hazaszeretetről, a magyarságról vallanak. Előadásmódját az egyszerűség, a hétköznapi természetesség, nyitottság, közvetlenség és a részletező figyelem jellemzi. Úgy írok, ahogy beszélek – ez lehetne az ars poeticája. Az olvasók pedig falják a könyveket, mert a nemes mondanivalót könnyű megközelíteni és a szív kincseskamrájába zárni.

A dedikálással, extrabeszélgetésekkel végződött író-olvasó találkozó végül is három órán keresztül tartott, ami alighanem rekord a Művelődési Ház történetében.

Könyves Kata