Egy baba naplója 4. – Fény az alagút végén

1008

Tisztán emlékszem arra az estére, amikor Balázs órák óta vigasztalhatatlanul sírt, férjemmel közben öt percenként egymásnak ugrottunk minden apróságért és azon gondolkodtunk, hogy más ezt hogy bírja, hogy valóban ennyire rossz szülők vagyunk-e. Végső elkeseredésünkben újabb Google keresést indítottunk a letehetetlen csecsemők témájában és véletlenül találtunk rá Tracy Hogg és Melinda Blau A suttogó titkai c. kétkötetes művére. Megrendeltük, pár napon belül már az asztalunkon volt, mi pedig mohón faltuk az oldalakat.

A könyv egy 4É-nek nevezett napirend felállításán alapszik, emellett szót ejt eltérő alapszemélyiségű csecsemőkről és szülőkről, konkrét tippekkel és életből vett tapasztalatokkal látja el az olvasót. Rengeteg hasznos dolgot tanultunk belőle, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek, aki sem a katonás rendnek, sem az igény szerinti szoptatásnak nem híve, vagy csak egyszerűen nincsen elképzelése arról, hogyan szeretné kezdeni a gyereknevelést.

Visszatérve a mi történetünkre, első nap csak annyit akartam elérni, hogy szoptatás után először játszunk egy picit, utána pedig altatom a jól bevált karban hordozós módszerrel, ennél azonban sokkal többre jutottunk. Anyu épp itt volt aznap délelőtt és próbaképp elkezdte a kiságyban altatni, fölé hajolva, dúdolgatva – ő egyébként korábban is mindig erre törekedett. Így olyan 5-10 percekre lehetett elaltatni, de kitartóak voltunk. Amikor nagyon behergelte magát, akkor többször kivettem, megnyugtattam a karomban, de utána visszatettem és kisvártatva elaludt rendesen. A legközelebbi altatásnál már sokkal könnyebben ment, az esti szundihoz pedig kitaláltunk egy rituálét: szoptatás, fürdés, babamasszázs, majd apával elalvás. Első éjszaka egyszer kelt fel egy hosszabb nyűglődés erejéig, de aztán durmolt reggelig a kiságyban.

Fantasztikus előrelépés volt ez 3 nagyon kemény hét után. Később persze kevésbe követtük a könyv tippjeit, kialakítottuk a saját kis rendszerünket, amit állandóan újra kell tervezni, ahogy cseperedik az ifjú, de még mindig van, hogy fellapozom bizonyos felmerülő kérdések kapcsán. Azóta alapjaiban változott meg az itthoni légkör, ami nem jelenti azt, hogy már nincs mit mesélnem.

A sorozat előző részét itt olvashatják.