Éppen két éve, hogy Solymáron járt író-olvasó találkozón. Ha lett volna csillár talán még azon is lógnak a művelődési ház nagytermében. A népszerű író-riporter új könyve, az Agrárbárók megjelenése kapcsán járt Budapesten. Frei Tamás ma is örömmel idézi fel a solymári látogatást, és szívesen nyilatkozott a SolymárOnline-nak.
Első látásra olyan, mint egy jóképű playboy. Jövőre lesz ötven, de tíz évet nyugodtan letagadhat. Tavasztól őszig Nizza mellett él, egy középkori francia városkában, utána irány Miami, ahol exkluzív idegenvezetést is tart, néha pedig felbukkan Budapesten. Legutóbb Dublinban is letelepedett fél évre, mert ott is kávéházat nyitott. A világ legszebb helyein élhet, hat nyelven beszél, sikeres író és üzletember, ám hogy mennyi munka van mindebben azt jóval kevesebben tudják.
Azt sem, hogy a sok írást mostanában már megérzi a háta. Ezért kezdett úszni. Ez is egy munkájához kapcsolódó műhelytitkokból. Mert természetesen ezekre kíváncsi mindenki a legjobban. „Egy könyv másfél év alatt készül el. Az első 5–6 hónapban az informátoraimmal beszélgetek, tapogatózok. Az első regényemnél a tévés múltam miatt álltak szóba velem. Aztán változott a helyzet. Ma már egyre többen keresnek meg maguktól újabb, egyre izgalmasabb témákkal” – mondja.
Kevesen gondolnák, hogy Frei Tamás minden egyes regénybeli helyszínre elutazik. Van, amikor a gyerekeivel. És mindent pontosan lemér, ellenőriz. Még azt is, hogy az adott napszakban van-e a forgalom a regényben szereplő utcában, mi több, hogy egy puskagolyónak milyen lehet a röppályája egy ablakból… Pontosan kiszámítja, hol kalandozhat el az olvasó figyelme, és arra is figyel, mennyit bíz a képzelőerőre egy-egy figura leírása kapcsán. A felkészülési időszakot ahhoz a stratégiai játékhoz hasonlítja, melyet előszerettel alkalmaznak Amerikában, a politológia szakokon. „Ilyenkor megadják a témát, ami többnyire egy aktuális, nemzetközi feszültség, és a diákok között kiosztják a szerepeket. Például mindenki egy-egy országot képvisel egy nemzetközi konfliktusban. És mindenki elmondja, mit lépne különböző helyzetben, majd minderre következnek képzeletbeli válaszlépések. Így alakul, fejlődik tovább a történet, szinte észrevétlenül elsajátítva a politika, a politizálás lényegét. Valahogy én is így játszom le magamban a regény cselekményét.”
A riporterből lett író kedvenc helye egyébként a franciaországi lakásában található 12 négyzetméteres terasz. „Amikor ott vagyok, ott töltöm az időm 90 százalékát. Reggelente újra és újra megállapítom, hogy nincs szebb, mint a tenger és az olajfák látványa. Ez a vidék, a hajdani Szavoyai Hercegség területe, igazi multikulturális terület. Befogadó és barátságos. Mindenki legalább három nyelven olaszul, franciául és angolul beszél. Az pedig különösen izgalmas benne, hogy a mérhetetlen luxustól az egyszerű földműves kultúráig minden megtalálható.”