Amikor a németóra, Kinderklub

1494
A babzsákok, indiánokra és vikingekre várva

Szeptember elején számoltunk be arról, hogy a németet tanító Milbich Edit órái nem az iskolában megszokott körülmények között folynak. Sok segítséggel, mostanra készültek el a „bútorok”, melyek teljessé teszik az újszerű oktatási formát.

Egy kis emlékeztető:

  • Nem német cuccot hozunk, hanem Kindertasche-t.
  • Nem „A” csoport és „B” csoport van, hanem Indianer und Wikinger.
  • Nem Frau Milbich vagyok, hanem Edit.
  • Nem fordítunk, és nem szótárazunk, hanem beszélünk.
  • Nem kiabálok, és nem sietek/siettetek, de nagyon szigorú vagyok.
  • Nem kell ülni az órán, de meg kell mondani, ha valami unalmas.
  • Nem szidok, és nem büntetek, azt mondom: „Edit nicht büntető, Edit tanító”.

A fotók a hétfői órán készültek:

0102030405

A szeptemberi cikk itt olvasható.

KÖSZÖNÖM:
– az Apáczai Csere János Művelődési Háznak, hogy beengedte falai közé az órákat,
– főnökeimnek – különösen Illésné Kobolák Judit igazgatóhelyettesnek – hogy bizalmat szavaztak egy új ötletnek (egy csodabogárnak) és engedik azt, amit,
– a kollégáknak, hogy nyitottak a „csak németül beszélek”-re,  még az is, aki nem beszéli a nyelvet,
– Budavári Lászlónak a babzsákokhoz nyújtott támogatását,
– Gábeli Noéminek, hogy megvalósította, amit kitaláltam és megvarrta a babzsákokat,
– a szülőknek, hogy partnerek a módszerem iránt és együttműködnek velem,
– a gyerekeknek, hogy szeretik, élvezik az óráimat és olyan sokat dicsérnek,
– a családomnak, hogy támogatnak a munkámban.
Milbich Edit